Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked.. nem csak az utolsó levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke egyformán fontos. Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet. Az emberek nem tudják, milyen fontos lenne időnként önmagunkkal lenni. Azt meg végképp nem, hogy másokban az ilyen csendes órákat tiszteletben kell tartani. Mi a hűség? Könnyű felelni rá. Az, ami nem változik. “Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre!” – mondja az Énekek éneke. A hűség pecsét a szíven. Biztos sokszor tapasztaltad már egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha, hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét. De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni – megtelik lélekkel a levegő. Itt nem érzelemről van szó, hanem jóval többről. Figyelj a szívedre, mert itt rejlik az a rejtélyes mag, amelyben minden benne van: az érzés is, az értés is, együtt. Minden emberi együttélés, kölcsönös varázslat, egymás teremtése. Aki jól szeret, az idővel nem “kijózanodik”, hanem egyre részegebb lesz. Ha láttál már öregeket, akik egy emberöltő után is görcsösen fogják egymás kezét, tudod, miről beszélek. Ritka, de van még ilyen. Ahogy egy hangskála is csak akkor teljes, ha a földi basszusok s a mennyei “magas” hangok együtt szólnak benne, s a színek is csak akkor, ha az anyag tunya szürkésbarnája, az energiák szenvedélyes vöröse s a szellem bíbora együtt izzik: a szeretet is csak akkor teljes, ha benne van az Ember teste, lelke és szelleme…

By Muller Pèter