Van egy különleges embertípus ezen a világon, akit gyakran félreértenek. Ezek az emberek hajlamosak magányosak, szabad szellemek, ártatlan szeretők lenni. Látják a világot, ahogy lehet és kell. Ők az öreg lelkek, az álmodozók, az életre hangoló emberek, olyan intuitív érzelmekkel, hogy megrémítenek minket. Nem azért ijesztőek számunkra, akik ők, hanem azért, akik mi nem vagyunk, ami hiányzik belőlünk. Az ősi lelkek olyan mélységekre jutnak, amelyeket nem érthetünk meg. Kapcsolatban állnak az Univerzummal, a természettel, és ezért ők azok az emberek, akik meg fogják változtatni a világot. Szokatlan az érintésük, szokatlan a szexualitás velük, a tisztánlátásuk. Gyakran érezzük magunkat alsóbbrendűnek mellettük, mintha törekednünk kellene arra, hogy még távolról is közel legyünk az ő szintjükhöz, méltóak legyünk szeretetükre. Magabiztos ember kell ahhoz, hogy szeressen egy öreg lelket. De megéri. Megváltoztatja az életed. Romantikusak, hűségesek, segítenek növekedni, nem materialisták, megértik az élet mély összefüggéseit, hálásak, példaképei a bátorságnak. Ennek az életnek a legfájdalmasabb útjait járják, és mégis valahogy ott a bátorság bennük hogy mosolyogjanak, önzetlenek legyenek, hogy támogassanak másokat. Szeretni egy öreg lelket és szeretve lenni általuk az Univerzum ajándéka..